emmabrewda.com

A mokruha gomba az ehető gombák negyedik kategóriájába tartozik, azaz előzetes forralás után fogyasztásra alkalmas. Sózható, pácolható, szószok alapanyagaként is használható.

Ebben a cikkben fényképet és leírást kínálunk a mokruha gomba leggyakoribb típusairól: lucfenyő, rózsaszín és lila. Megismerkedhet a gomba nevének etimológiájával is, megtudhatja, hol és mikor nő, megtekintheti a mokruha gomba fotóját természetes élőhelyén.

Lucgomba és fotója

Kategória: ehető.

Lucfenyőmoha (Gomphidius glutinosus) kalapja (átmérője 5-14 cm): szürkés vagy szürkésbarna, lehetnek sötét foltok és öntött lila vagy lila. Húsos, a fiatal gombákban félgömb alakú, amely aztán szinte nyitottra változik, és néha kissé nyomott. A közepén általában egy kis gumó található. A bőr sima és nyálkás tapintású, könnyen elválasztható a péptől.

Láb (magasság 4-13 cm): citromsárga az alján és szürkés a tetején. Gyakran pikkelyek borítják, és enyhe nyomás hatására elsötétül.

Ügyeljen a luc mokruha fotójára: A fiatal gombák szilárd és masszív sapkája kissé megduzzad, de idővel hengeres lesz. Csúszós és ragadós, mint egy kalap. Átlátszó nyálkás takaróval kapcsolódik hozzá, amely rostokból áll. Az érett gombákban eltörik, maradványai nyálkás gyűrűt képeznek a száron.

A tányérok fehérek vagy világosszürke színűek, a kor előrehaladtával megbarnulnak, a régi gombákban pedig teljesen feketék. Elágazó és vastag, jellegzetes fátyollal.

Pép: fehér vagy rózsaszínes, az életkor változásával szürkére, a legtövénél pedig sárgássá válik. Savanyú ízű és gyenge illatú.

A lucfenyő mohagombát először a híres német botanikus, mikológus és rovarkutató, Jacob Scheffer írta le 1774-ben. Ezt a gombát a Champignon családnak (Agaricus) tulajdonította, és elnevezte Agaricus Glutinosusnak, ami görögül „őrlőfogat” jelent. Egy másik, jelenleg elfogadott név, a Gomphidius Glutinosus, 1838-ban kapta meg a lucfenyő moha Elias Fries svéd tudós munkáinak köszönhetően.

Páros: a rokon ehető moha lila (Chroogomphus rutilus) és foltos (Gomphidius maculatus), a sötét kalapú gombák pedig a közönséges vargányához (Suillus luteus) hasonlítanak. De a nedves szőr pépje a törésnél észrevehetően kivörösödik, és a vargányának nincsenek lemezei.

Amikor nő: augusztus közepétől október elejéig az eurázsiai kontinens északi régióiban.

Hol találom: vegyes és tűlevelű erdőkben, főként luc- és fenyőfák mellett, gyakran moha- és hanga bozótos között. Ha különböző gombákat kíván gyűjteni, akkor annak érdekében, hogy ne szennyezze őket nyálkával, határozzon meg egy elszigetelt helyet a lucfenyő mohának.

Enni: szinte bármilyen formában, előzetes felforralással és a nyálkás bőr eltávolításával a kupakról. Oroszországban nem túl népszerű, de Európában nagyon ízletes gombának tartják. Pácoláskor vagy sózáskor a lucfenyő moha nagyon besötétedik. Ez a tulajdonság a legkevésbé sem befolyásolja ízüket.

Alkalmazás a hagyományos orvoslásban (az adatokat nem erősítették meg, és nem mentek át klinikai vizsgálatokon!): tinktúra formájában, mint hatékony antimikrobiális szer.

Más nevek: moha ragadós, csiga.

Mokrukha lila és egy fénykép egy gombáról

Kategória: ehető.

Név lila mokruha (Chroogomphus rutilus) latinból szó szerint fordítva "sárga-vörös", "arany-vörös". A mokruha színe nem mindig lila. A konkrét név pedig annak köszönhető, hogy magas hőmérsékletnek kitéve a gomba pontosan lila színűvé válik.

Kalap (átmérője 4-14 cm): fényes vörösbarna, téglavörös vagy lila, a régi gombákban általában erősen elhalványul, elveszti tarka színét. Kezdetben kúpos, központi gümővel, idővel domborúvá vagy majdnem elhajlóvá válik. Barna borítású, sötét és nyirkos helyen vagy eső után ragacsos nyálkaréteggel borítható. A szélek általában befelé hajlottak.

Láb (magasság 4-10 cm): tömör és ívelt, henger alakú. Általában ugyanolyan színű, mint a kupak, kissé ragadós.

Ha alaposan megnézi a lila mohagomba fotóját, észreveszi, hogy íves lemezei könnyen elválaszthatók a kalaptól. Leggyakrabban lila vagy lila színűek. A régi gombákban szinte feketévé válnak.

Pép: húsos, alsó részén rostos. Sárgás szín a törés helyén és a levegővel való interakció hatására rózsaszínre vagy vörösre változik. Nincs kifejezett illata és íze.

A rovarkártevők különösen kedvelik a lila mohát, ezért a gombát alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt a kosárba tesszük.

Páros: öt ehető moha, nevezetesen nemez (Chroogomphus tomentosus), lucfenyő (Gomphidius glutinosus), svájci (Chroogomphus helveticus), rózsaszín (Gomphidius roseus) és foltos (Gomphidius maculatus). A különbség az, hogy a nemezsapka fehéres színű; a lucfenyő általában csak a lucfenyő mellett nő, és szürkés-kékes színű is; a svájci sapka okkersárga és enyhén érezhető serdüléssel. A rózsaszín moha világos lemezekkel és élénk rózsaszín sapkával rendelkezik, a foltos pedig szinte mindig vörösfenyő alatt nő.

Amikor nő: augusztus elejétől szeptember végéig az eurázsiai kontinens mérsékelt éghajlatú országaiban. Oroszországban, főleg európai területen, ritkábban Szibériában és az Észak-Kaukázusban.

Hol találom: tűlevelű és lombhullató erdők meszes talaján, leggyakrabban fenyő és nyír mellett.

Enni: bármilyen formában, feltéve, hogy a nyálkás bőrt eltávolítják a kupakról.

Alkalmazás a hagyományos orvoslásban: nem vonatkozik.

Más nevek: nyálkahártyája nyálkás, fényes, sárga lábú, sárga lábú rézvörös.

Gomba rózsaszín moha és fotója

Kategória: ehető.

Rózsaszín moha (Gomphidius roseus) kalapja (átmérője 3-6 cm): sápadt vagy szürkés, erősen elszíneződött, különösen a közepén. Elég kicsi, hullámos szélekkel.

Amint a rózsaszín moha képén látható, egy fiatal gomba sapkája domború, de idővel elborul. Érintésre nyálkás.

Láb (magasság 2-5 cm): tömör, hengeres. Egy nyálkás gyűrűvel, amely elvékonyodik és eltűnik a gomba érésével.

Tányérok: ritka, vastag és nyálka borítja. A fiatal gombákban fehérek, színük fokozatosan szürkére vagy lilára változik.

Ügyeljen a rózsaszín mohagomba pépéről készült fotóra: a kocsány tövében rózsaszín árnyalatú, ez magyarázza a faj nevét.

Páros: hiányzó.

Amikor nő: július végétől szeptember közepéig.

Hol találom: fenyvesek nedves talaján.

Enni: frissen, sózva vagy savanyítva.

Alkalmazás a hagyományos orvoslásban: nem vonatkozik.