emmabrewda.com

Sarcoscypha - azon gombák egyike, amelyek nagyon vonzó megjelenésűek. Gazdag fantáziával akár a skarlátvörös virágokhoz is hasonlíthatók, főleg, ha ezek az eredeti termőtestek nem száraz fán, hanem lédús zöld mohán nőnek. Ebben az esetben úgy tűnik, hogy egy sűrű, fényes rügyet élénkzöld levelek vesznek körül.

A hóolvadás után az első gyönyörű gombák a Sarkoscyphus tavaszi gombái, amelyek élénkpirosak, kis piros csészékre emlékeztetnek. Bár ezek a gombák kicsik, meglepően fényesek, ami örömérzetet kelt. Megjelenésük mindenkit elárul: végre eljött az igazi tavasz! Ezek a gombák mindenhol megtalálhatók: utak, ösvények közelében, széleken, erdő mélyén. Havas területek közelében, felolvasztott foltokon növekedhetnek.

A rugós szarkoscitok fajtái

Kétféle szarkoscit létezik: élénkvörös és osztrák. Külsőleg alig különböznek egymástól, csak közelről és nagyító alatt láthatóak az élénkvörös sarcoscife külső felületén apró szőrszálak, amelyek az osztrák sarcoscife-ban nincsenek meg. A szakirodalom sokáig azt írta, hogy e gombák ehetősége ismeretlen, vagy ehetetlen.

Minden gombászt érdekel: ehető-e a szarkókusz vagy nem? Manapság rengeteg információ található az interneten e gombák fogyaszthatóságáról, még nyers formában is. Szeretném megjegyezni, hogy a gombák egyszeri használata, ami után semmi sem történt, még nem ok a folyamatos használatukra. A gombák esetében létezik egy olyan fogalom, mint a káros anyagok esetleges felhalmozódása az ismételt használatból. Ennek a tulajdonságának köszönhető például, hogy húsz évvel ezelőtt hivatalosan is ehetetlennek, sőt mérgezőnek minősítették a vékony sertéseket. Mivel a tudósok még nem mondták ki végső szavukat a szarkoscithákról, nem sorolhatók ehetőek közé. Mindenesetre legalább 15 percig kell főzni.

A szarkoscitnak van egy fontos tulajdonsága, a jó ökológia mutatója.

Ez azt jelenti, hogy ökológiailag tiszta területeken nőnek. A könyv szerzői évente megfigyelik ezeket a gombákat a moszkvai régió Istra kerületében. Meg kell jegyezni, hogy ezek a gombák elkezdtek alkalmazkodni a külső körülmények változásaihoz, és most nagyon gyakoriak.

Ha a sarcoscif masszív gombák, akkor vannak más ritka hasonló gombák is sárga csésze formájában. Két-három évente egyszer nőnek. Utoljára 2013-ban látták őket. Caloscyphe fulgensnek nevezik őket.

Tekintse meg a fotót, hogy hogyan néznek ki a különböző típusú sarkoscifák:

Sarkoscif gomba élénkpiros

Ahol élénkpiros szarkoszcifák (Sarcoscypha coccinea) nőnek: kidőlt fákon, ágakon, mohában lévő almon, gyakrabban lombos fákon, ritkábban lucfenyőkön, csoportosan nőnek.

Szezon: a legelső gombák, amelyek a hó olvadásával együtt jelennek meg tavasszal, április-májusban, ritkábban júniusig.

Az élénkpiros sarcoscifa termőtestének átmérője 1-6 cm, magassága 1-4 cm. A faj sajátossága a serleg alakú, belül élénkvörös színű csésze és szár, kívül fehéres, rövid. fehér szőrszálakat. A forma idővel kiegyenesedik, a szélek világosak és egyenetlenek lesznek.

A lábszár 0,5-3 cm magas, kúpos, 3-12 mm átmérőjű.

A sarcoscith gomba húsa élénkvörös, sűrű, skarlátvörös. A fiatal példányok enyhe, kellemes illatúak, míg az érett példányoknak olyan „kémiája”, mint a DDT.

Változékonyság. A csészében lévő termőtest színe élénkvörösről narancssárgára változik.

Hasonló fajok. A sarcoscifa leírása szerint az élénkvörös meglepően hasonlít az osztrák szarkókifához (Sarcoscypha austriaca), amely hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, de a felületén nem található apró szőrszál.

Ehetőség: az interneten sok információ található arról, hogy a szarkók ehetőek. Ezeknek a gombáknak a szervezetre gyakorolt ​​​​hosszú távú hatásait azonban nem vizsgálták, ezért tudományos szempontból hivatalosan ehetetlenek.