A Mlechnik nemzetség ehető gombái: fotók és fajok leírása
A Mlechnik nemzetséghez tartozó gombák a Syroezhkov családhoz tartoznak. Ehetőségi kategóriájuk alacsony (3-4), ennek ellenére Oroszországban hagyományosan tisztelték a tejesembereket. Gyűjtsük most össze őket, különösen azokat a fajtákat, amelyek alkalmasak pácolásra, savanyításra. A mikológiai osztályozásban körülbelül 120 Lactarius faja van, közülük körülbelül 90 Oroszország területén nő.
A tejtartók között júniusban az elsők a tejesek, amelyek nem maróak és halványsárgák. Minden lactarius ehető gomba, és megkülönböztethető a vágási helyeken vagy a töréseken lévő lé jelenlétéről. Ehetővé válnak azonban, akárcsak a tejgomba, előzetes áztatás után a keserűség megszüntetése érdekében. Csoportosan nőnek.
A szeptemberi tejelők az augusztusihoz képest nagy területeket foglalnak el, egyre közelebb kerülnek a mocsaras helyekhez, folyókhoz, csatornákhoz.
A molnár és a tejgomba októberben az első fagy után erősen megváltoztatja a színét. Ez a változás olyan erős, hogy nehéz lehet megkülönböztetni őket. Csak azok a tejelők használhatók élelmiszerre, áztatva és sózva, akiknek megjelenése és tulajdonságai nem változtak a fagy hatására.
Ezen az oldalon fotókat és leírásokat találhat a leggyakoribb tejgombafajtákról.
Miller nem maró
A nem maró tejes (Lactarius mitissimus) élőhelyei: vegyes és tűlevelű erdők. Nyírfával, ritkábban tölgy- és lucfenyővel mikorrhizát képeznek, mohában és almon, egyenként és csoportosan nőnek.
Évad: július-október.
A sapka 2-6 cm átmérőjű, vékony, eleinte domború, később megnyúlt, idős korára lenyomódik. A kupak közepén gyakran jellegzetes gumó található. A középső rész sötétebb. A faj megkülönböztető jellemzője a sapka élénk színe: sárgabarack vagy narancs. A kalap száraz, bársonyos, koncentrikus zónák nélkül. A kupak szélei világosabbak.
Amint a képen is látható, ennek a tejes gombának a lába 3-8 cm magas, 0,6-1,2 cm vastag, hengeres, sűrű, majd üreges, a kalappal azonos színű, a felső részen világosabb:
A kalap húsa sárgás vagy narancssárgás, sűrű, törékeny, semleges szagú. A bőr alatt a hús halványsárga vagy halvány narancssárga, különösebb szag nélkül. A tejszerű lé fehér, vizes, levegőn nem változtatja a színét, nem csípős, de enyhén keserű.
Lemezek, tapadók vagy ereszkedők, vékonyak, közepes gyakorisággal, a kalapnál valamivel világosabbak, halványnarancssárgák, néha vöröses foltokkal, kissé leereszkednek a kocsányig. A spórák krémes okker színűek.
Változékonyság. A sárgás lemezek idővel fényes bolyhossá válnak. A kalap színe a sárgabaracktól a sárgás narancsig terjed.
Hasonlóság más fajokkal. A nem maró tejszerű megjelenés barnás tejszerű (Lactatius fuliginosus), amelyben a sapka és a láb színe világosabb és a barnás-barnás szín előnyösebb, a lábszár pedig rövidebb.
Főzési módok: sózás vagy pácolás előkezelés után.
Ehető, 4. kategória.
Miller halványsárga
A halványsárga lactarius (Lactarius pallidus) élőhelyei: tölgyesek és vegyes erdők, csoportosan vagy külön-külön nőnek.
Évad: Július augusztus.
A kalap átmérője 4-12 cm, sűrű, kezdetben domború, később laposan terült, középen enyhén benyomott, nyálkás. A faj megkülönböztető jellemzője a halványsárga, halvány sápadt vagy buffy-sápadt sapka.
Ügyeljen a fotóra - ez a tejelő sapka egyenetlen, foltok vannak, különösen a közepén, ahol sötétebb árnyalatú:
A kupak széle gyakran erősen csíkozott.
Lábszára 3-9 cm magas, 1-2 cm vastag, üreges, színe a kalappal megegyező, hengeres, éretten enyhén klavatos.
A pép fehér, kellemes illatú, a tejszerű lé fehér és nem változtatja színét a levegőben.
A lemezek gyakoriak, gyengén leereszkednek a szár mentén vagy tapadnak, sárgásak, gyakran rózsaszínes árnyalatúak.
Változékonyság. A kalap és a szár színe a halványsárgától a sárgás okkerig változhat.
Hasonlóság más fajokkal. A halványsárga tejszerű a fehér tejszerűhez (Lactarius mustrus) hasonlít, amelynek fehér-szürke vagy fehér-krémszínű a sapkája.
Főzési módok: előzetes áztatás vagy forralás után ehető, sózásra használjuk.
Ehető, 3. kategória.
Miller semleges
A semleges tejes (Lactarius quietus) élőhelyei: vegyes lombhullató és tölgyes erdők, egyenként és csoportosan nőnek.
Évad: július-október.
A kalap átmérője 3-7 cm, esetenként akár 10 cm is, eleinte domború, később szétterül, az idős kor lehangolttá válik. A faj megkülönböztető jellemzője a száraz, selymes, mályvaszínű vagy rózsaszínes barna sapka, észrevehető koncentrikus zónákkal.
A lábszár 3-8 cm magas, 7-15 mm vastag, hengeres, sűrű, majd üreges, krémszínű.
A kalap húsa sárgás vagy világosbarna, törékeny, a tejszerű lé fényben nem változtatja meg a színét.
A lemezek tapadnak és leereszkednek a kocsányra, gyakoriak, krémszínűek vagy világosbarnák, később rózsaszínes árnyalatot kapnak.
Változékonyság: a kupak színe a rózsaszínes barnától a vörösesbarnán át a krémes liláig terjedhet.
Hasonlóság más fajokkal. A leírás szerint a semleges tejesember jó ehetőnek tűnik tejes tölgy (Lactarius zonarius), ami jóval nagyobb és bolyhos, hullámos szélei vannak.
Főzési módok: sózás vagy pácolás előkezelés után.
Ehető, 4. kategória.
Illatos molnár
Az aromás lactarius (Lactarius glyciosmus) élőhelyei: tűlevelű és vegyes erdők,
Évad: Aug. Szept.
A kalap átmérője 4-8 cm, sűrű, de törékeny, fényes, eleinte domború, később laposan terült, középen enyhén benyomott, közepén gyakran kis gumó található. A kupak színe barnásszürke, lila, sárgás, rózsaszínes árnyalattal.
Lába 3-6 cm magas, 0,6-1,5 cm vastag, hengeres, tövénél enyhén szűkült, sima, sárgás.
A hús törékeny, barnás vagy vörösesbarna. A tejnedv fehér, a levegőben zöld színűvé válik.
A lemezek gyakoriak, keskenyek, enyhén süllyedőek, világosbarnák.
Változékonyság. A kalap és a szár színe a szürkésbarnától a vörösesbarnáig változhat.
Hasonlóság más fajokkal. Az illatos tejszerű az umber tejszerűhöz hasonló, amelyben a kalap umber, szürkésbarna, a hús fehér, a vágáson megbarnul, és nem zöldül. Mindkét gombát forralás után sózva alkalmazzuk.
Főzési módok: ehető gomba, de előzetes kötelező forralást igényel, utána lehet sózni.
Ehető, 3. kategória.
Lila Miller
A lila lila (Lactarius lilacinum) élőhelyei: széleslevelű tölgyes és égeres, lombos és vegyes erdőkben, egyenként és csoportosan nő.
Évad: Július - október eleje.
A kalap átmérője 4-8 cm, először domború, később domború-nyújtott, homorú közepe. A faj megkülönböztető jellemzője a sapka lilás-rózsaszín színe, világosabb középponttal és világosabb szélekkel. A sapkának finom koncentrikus zónái lehetnek.
Lába 3-8 cm magas, 7-15 mm vastag, hengeres, tövénél néha ívelt, eleinte sűrű, később üreges. A szár színe a fehérestől a sárgás-krémesig változik.
A pép vékony, fehéres-rózsaszín vagy lilás-rózsaszín, nem csípős, enyhén csípős, szagtalan. A tejes lé bőséges, fehér, a levegőben lilás-zöldes lesz.
A lemezek gyakoriak, egyenesek, vékonyak, keskenyek, tapadnak, a szár mentén enyhén leereszkednek, eleinte krémesek, később lilás-krémesek, lilás árnyalattal.
Változékonyság: a sapka színe a rózsaszínes barnától a vöröses krémig, a szár pedig a krémes barnától a barnáig terjedhet.
Hasonlóság más fajokkal. A molnár lila színű hasonló sima, ill közönséges lactarius (Lactarius trivialis), amelyet lekerekített élek és hangsúlyos koncentrikus zónák különböztetnek meg lila és barna árnyalattal.
Főzési módok: sózás vagy pácolás előkezelés után.
Ehető, 3. kategória.
Miller rózsaszín-szürke
A szürkés-rózsaszín tejes (Lactarius helvus) élőhelyei: lombhullató és vegyes erdők, mohalápokban nyírek és lucfenyők között, csoportosan vagy egyenként.
Évad: július-szeptember.
A kalap nagy, 7-10 cm átmérőjű, néha akár 15 cm is, kezdetben domború, szélei lefelé, selymesszálas, közepén mélyedés. A közepén néha egy kis gumó található. Az élek érettségben kiegyenesednek. A faj sajátossága a szürkés rózsaszín, halványsárga, szürkés-rózsaszín-barna, szürkésbarna kalap és nagyon erős szag. Felülete száraz, bársonyos, koncentrikus zónák nélkül. Szárítva a gombának friss széna vagy kumarin illata van.
A láb vastag és rövid, 5-8 cm magas és 1-2,5 cm vastag, sima, üreges, szürkés-rózsaszín, a kalapnál világosabb, fiatalon ép, erős, felső részén világosabb, lisztes, később vörös- barna.
A pép vastag, törékeny, fehéres-sápadt, nagyon erős fűszeres szagú, keserű és intenzíven csípős ízű. A tejnedv vizes, az idősebb példányok teljesen hiányozhatnak.
Közepes frekvenciájú lemezek, gyengén leereszkednek a kocsányhoz, világosabbak, mint a kupak. Spórapor, sárgás. A lemezek színe sárga-okker, rózsaszínes árnyalattal.
Hasonlóság más fajokkal.Illat szerint: fűszeres vagy gyümölcsös, a szürkés-rózsaszín tejes összetéveszthető a tölgy tejszerűvel (Lactarius zonarius), amelyet a barnás kalap koncentrikus zónáinak jelenléte különböztet meg.
Főzési módszerek. A szürkés rózsaszín molnárokat a külföldi irodalom mérgezőnek tartja. A hazai szakirodalomban erős illatuk miatt csekély értéknek számítanak, és feldolgozás után feltételesen fogyaszthatók.
Erős csípős ízük miatt feltételesen ehető.
Kámforos tejszerű
A kámfor lactarius (Lactorius camphoratus) élőhelyei: lombhullató, tűlevelű és vegyes erdők, savanyú talajokon, gyakran moha között, általában csoportosan nőnek.
Évad: Szeptember október.
A kalap átmérője 3-7 cm, sérülékeny és puha, húsos, először domború, majd elterülő, középen kissé benyomott. A faj megkülönböztető jellemzője a kalap közepén jól körülhatárolható gumó, gyakran bordázott szélek és lédús vörös-barna szín.
Lábszára 2-5 cm magas, barnás-vöröses, sima, hengeres, vékony, tövénél néha keskeny, alul sima, felső része bársonyos. A láb színe világosabb, mint a sapkáé.
A pép kemény, édes ízű. A faj második megkülönböztető jegye a pépben lévő kámfor illata, amelyet gyakran egy összetört poloska szagához hasonlítanak. Vágáskor a pép fehér tejszerű édeskés levet ereszt, de csípős utóízzel, amely nem változtatja színét a levegőben.
A lemezek igen gyakoriak, vörösesbarna színűek, szélesek, lisztes felületűek, a szár mentén leereszkednek. A spórák krémfehérek, ellipszis alakúak.
Változékonyság. A szár és a kalap színe a vörösesbarnától a sötétbarnáig és a barnásvörösig terjed. A lemezek okker vagy vöröses színűek lehetnek. A pép rozsdás színű lehet.
Hasonlóság más fajokkal. A kámforos tejszerű hasonló rubeola (Lactarius subdulcis), ami szintén vörösesbarna kupakkal rendelkezik, de nincs erős kámforszagú.
Főzési módok: áztatás vagy főzés után sózás.
Ehető, 4. kategória.
Kókusztejes
A kokszsütő (Lactorius glyciosmus) élőhelyei: lombhullató és vegyes erdők nyírfákkal, egyenként vagy kis csoportokban nőnek.
Évad: Szeptember október.
A kalap 3-7 cm átmérőjű, törékeny és puha, húsos, először domború, majd elterülő, középen kissé benyomott. A faj megkülönböztető jellemzője a szürke-okker sapka világosabb vékony szélekkel.
A lábszár 3-8 cm magas, 5-12 mm vastag, hengeres, sima, a sapkánál valamivel könnyebb.
A pép fehér, sűrű, kókuszreszelék illatú, a tejszerű lé nem változtatja meg a színét a levegőben.
A tányérok gyakoriak, világos krémszínűek, rózsaszínes árnyalattal, enyhén leereszkednek a szárra.
Változékonyság. A sapka színe a szürkés-okkertől a szürkésbarnáig változik.
Hasonlóság más fajokkal. A kókusztejszerű a lila tejszerűhöz (Lactarius violascens) hasonlít, amelyet szürkésbarnás szín és halvány rózsaszín foltok jellemeznek.
Főzési módok: áztatás vagy főzés után sózás.
Ehető, 4. kategória.
Nedves tejszerű, vagy lilaszürke
A nedves lactarius (Lactarius uvidus) élőhelyei: lombhullató erdők nyírral és égerrel, párás helyeken. Csoportosan vagy egyenként nőnek.
Évad: július-szeptember.
A kalap átmérője 4-9 cm, esetenként akár 12 cm is, eleinte domború, széle lefelé hajlik, majd szétterül, nyomott, sima. A faj jellegzetessége az erősen ragadós, fényes és fényes kalap, halványsárga vagy sárgásbarna, néha kis barnás foltokkal és gyengén kiemelkedő koncentrikus zónákkal.
Lábszár 4-7 cm hosszú, 7-15 mm vastag, halványsárga, sárgás foltokkal.
A pép sűrű, fehéres, fehér tejszerű lé a levegőben lila árnyalatot kap.
Hasonlóság más fajokkal. A nedves tejes színben és formában hasonlít a fehér tejszerűhöz (Lactrius musteus), de nem fényes és fényes kupakja van, hanem száraz és matt.
Főzési módok: sózás vagy pácolás 2-3 napos áztatás vagy forralás után.
Ehető, 4. kategória.
Itt láthat fotókat a tejes gombákról, amelyek leírását ezen az oldalon mutatjuk be:
